Egy fagyos decemberi reggelen egy idős hölgy tért be a Café-ba. Fázott, hangosan koccantak össze fogai. Egy elegáns mozdulattal levette a kabátját és felakasztotta a fogasra. A hölgy púder illatú volt és főpincér azonnal odalépett hozzá és elkísérte az egyik asztalig, ami az utcára néz. A főpincér kérdés nélkül vitt neki egy tejeskávét és egy kakaóscsigát. Minden egyes kedd reggel itt reggelizett a hölgy. Pontban fél nyolckor érkezett és a menü is ugyanaz volt mindig. Úgy ment már ez, mint egy jól begyakorolt lépés a táncparketten. Az idős hölgy amikor végzett a reggelijével jelzett és megkapta a napilapot.

Az olvasás végeztével felállt és kilépett a fagyos utcára. Lehetett látni ahogy mélyen beszívja a hideg levegőt, majd rágyújt egy cigarettára.

Ki volt ez a hölgy? Azt csak a pincér tudja, aki mindig kiszolgálja.

Ez a hölgy régen felkarolta a pincért, aki akkor még iskolás volt. A hölgy a Café alapítójának a húga. A pincérnek már lassan tíz éve tartó igéretét be kell tartania. Ugyanis tíz éve egy keddi napon elhunyt egy férfi, egy apa, egy bátyj, egy főnök de legfőképp egy barát, a Café tulajdonosa. A húgát itthagyta nincstelenül, neki pedig nincsen férje, a családja pedig nem segít rajta.

Az egykor imádott, körülrajongott lány most egy elszegényedett, idős hölgy. Nincs vagyona, de van tekintélye és az is valami. A pincér minden kedden megvendégeli őt egy reggelivel a Cafében. A tulajdonos megkérte a pincért, hogy gondoskodjon a húgáról, de ő elutasította az anyagi támogatást. Csak ezt a reggelit fogadja el.

Az idős hölgy remekül játsza a gazdag dáma szerepét, és nem hibázhat hiszen neki már csak ez maradt. A neve és a tekintélye.

Megosztás a facebookon